A 'Szerény javaslat' című művében Jonathan Swift szúrós szatírával írja le a 18. századi Írország szegényeinek helyzetét. Egy komoly gazdasági tervként bemutatott esszé azt javasolja, hogy a szegény családok a gyermekeiket eladhatnák élelemként a gazdagoknak, ezzel enyhítve nehézségeiken. Swift iróniája és sötét humora felfedi az uralkodó osztály érzéketlen hozzáállását és a gyarmati kizsákmányolás pusztító hatásait. A hallgatók értékelni fogják az éles eszét és a provokatív megjegyzéseket, amelyek ezt a művet az időtálló politikai szatíra klasszikusává teszik. A társadalmi közöny bátor kritikája máig releváns és gondolatébresztő.